A hajtómű
Cikksorozatunk következő részében a hajtóművet (angolul: crank) vesszük górcső alá. A hajtómű egyike azoknak az alkatrészeknek, amelyikkel közvetlen kapcsolatunk van. Lábbal tapossuk kerékpározás közben.
A hajtóművek sokfélesége kisebb káoszt okozhat a mindennapi felhasználók körében, pedig érdemes vele tisztában lenni, hogy mikor melyikkel járunk jobban. Örök igazság itt is az, hogy a kerékpárt a felhasználáshoz vesszük, így nem mindegy, milyen hajtóművel felszerelt kerékpárt vásárolunk. Célom, hogy a mindennapi felhasználó számára is áttekinthetővé váljon, hogy mi a különbség a különböző típusok között.
Első ránézésre megkülönböztetünk 1, 2, vagy 3 lánckerékkel felszerelt hajtóművet. Ennek a gyakorlati jelentősége, hogy milyen áttételezéssel működik a váltónk. Például amennyiben van egy 48-38-28 fogszámú hajtómű, akkor a 48-as lánckerékre váltással viszonylag gyorsabban tudunk haladni, ha követjük a váltás követelményeit. A 28-ra váltás esetén pedig emelkedőn felfelé tudunk könnyíteni a tekerésen, így sokkal könnyebben lehet dombnak felfelé hajtani.
A kiválasztás szempontjai tehát:
- hány lénckerékkel szerelt;
- a lánckerekek fogszáma;
- a tengelyrögzítés;
- a láncvonal és a Q-faktor;
- bontható, vagy nem bontható;
- hajtókarok hossza;
- hány sebességes rendszerhez lett tervezve;
- a hajtómű anyaga;
- a hajtómű színe.
Az ennél kevesebb lánckerékkel felszerelt bringákon azt kell megfigyelni, hogy azok mekkora fogszámmal rendelkeznek, mert a felhasználhatóságuk úgy változik. Tehát a sebességet nem a lánckerekek száma, illetve azok szorzata határozza meg, hanem a lánckerekek fogszáma. (Értsd: egy 3*8-as (vagy ahogy a köznapi életben hívják: 24 sebességes) rendszer nem lesz feltétlenül gyorsabb, mint egy 2*10-es „20 sebességes”).
A hajtóművek kiválasztásánál a következő szempont annak tengely rögzítése. Itt megkülönböztetünk négyszögtengelyes, Octalinkes, ISIS hajtóművet, valamint integrált tengelyest. A legelterjedtebb hobbikerékpárokon a négyszögtengelyes. Sajnos azt kell mondani, hogy a sorban a leggyengébb láncszem. Tényleg hobbikerékpározásra használható. Strapabírósága nem túl nagy. A tömör, kúpos végű vasrúd tengely, amely 17 mm-es átmérőjű, csatlakozik be az általában alumínium hajtókarba. Az acél és a puhább alumínium kapcsolat sok esetben azt eredményezi, hogy a hajtókar négyszög csatlakozása sérül, amely mindenképpen cserét vonz maga után. Ez adódik abból, hogy tekerés közben nem ritka, hogy akár 120 Nm-es nyomatékot is le lehet adni. Szerencsére megjelentek az octalinkes, majd később az integrált hajtóművek, amelyek rögzítése, a strapabírósága sokkal nagyobb. Az integrált tengelyek 24-30 mm-es átmérőjűek, a hajtóműbe integrálva, csak a bal hajtókart kell külön felhelyezni. Ennek a sérülékenysége nagyságrendekkel kisebb, így aki teheti, váltson erre a megoldásra.
A következő amit a hajtómű beszerzésekor figyelembe kell vennünk a láncvonal, és a Q-faktor. A láncvonal az egysebességes kerékpárokon abból áll, hogy az első, és a hátsó lánckerék egy vonalban van, és a lánc így egyenesen halad. Többsebességes kerékpárokon pedig, hogy az első, és a hátsó lánckeréksor középvonala egy vonalban van. A Q-faktor azt jelenti, hogy a két hajtókar között mekkora a távolság. Ez meghatározza, hogy a hajtókar milyen messze esik a váztól. Ha hajtókar kifelé ívelten hajlított, akkor ez az érték értelemszerűen nagyobb, illetve ha egyenes, akkor kisebb. A Q-faktort még meghatározza a tengely szélessége is, így ez egy elmélet szám, akkor érvényes, ha minden a gyári, eredeti értéken van szerelve.
Lehet a piacon egybeszerelt hajtóműveket kapni. Itt csere esetén, bármelyik lánckerék is ment tönkre, az egészet cserélni kell. Illetve lehet kapni bonthatót is. Ebben az esetben figyelni kell a kompatibilitásra is, megfelelő típusú, méretű, furatszámú illetve BCD számú lánckereket kell választani, ha azt cserélni kell. A BCD szám határozza meg a lánckerék rögzítésére szolgáló furatok egymástól való távolságát.
Lényeges elem még a hajtókaroknál azok hossza. Az MTB típusú kerékpároknál általában 170 mm, trekking kerékpároknál 175 mm. Az általában itt azt jelenti, hogy nincs kőbe vésve. Ha cserére kerül sor, akkor a furatok (középrészen, és a pedálnál) középpontja között távolságot pontosan mérjük le, és meg is kapjuk ezt az értéket.
Végül érdemes még figyelni, hogy a gyártó hány sebességes rendszerhez tervezte az adott hajtóművet, hiszen a váltást segítő bemarásokat is ennek megfelelően alakította ki, így biztosan lehetünk benne, hogy a sebességfokozatok közötti váltással nem lesz semmilyen probléma.
A hajtóművek ugyanúgy, mint a kerékpár jónéhány alkatrésze, készülhet acélból, alumíniumból, vagy akár karbon felhasználásával is. Némely fel van szerelve nadrászszár védővel, sok hajtókaron van egy kis csap, amely a lánc leesésekor képes megakadályozni, hogy a lánc a hajtókar, és a lánckerék közé essen. Lehet rajtuk műanyag védőborítás, vagy anélküli.
Utoljára még egy szó a hajtóművek színéről. Itt a legjellemzőbb a fekete szín, de lehet találkozni fényes fémes, illetve színes műanyaggal bevont hajtóművel is.
Ahogy láthatjuk, a hajtóművek is sok minden téren térhetnek el egymástól. Amennyiben bizonytalanok a kiválasztásában, hozzáértő segítségét kell kérni, akár itt az oldalon is, sok bosszúságtól óvjuk meg magunkat.
A cikk egyes részei, vagy egésze a forrás megjelölésével szabadon felhasználható.
Szerző: Karikázzunk